Mit gondoltok a párkapcsolatban a szünetről?

Voltam már olyan helyzetben, hogy a másik fél azt mondta hogy szakítás helyett inkább csak tartsunk szünetet. Nekem határozottan az volt a véleményem, hogy az nem segít, nem oldja meg a dolgokat. Az akkori párom fél-1 évet javasolt, de ennyi idő alatt szerintem nem változik annyit az ember hogy megérje, vagy működhessen utána. Én hiszek abban, hogy az idő nagyon sok mindenen segít, el tudom képzelni, hogy sok évvel később, amikor jobban megértek a kapcsolathoz, változtok, akkor akár tud újra működni egy kapcsolat, és lehet annak akár jövője. De a szünetben, azért le vagy kötve, lényegében kapcsolatban vagy, csak mégse. Én nem lennék képes éveket várni úgy valakire, hogy lehet semmi se lesz ebből, nem változik semmi, miközben lehet hogy emiatt egy csomó lehetőséget kihagyok. Az érdekelne hogy ti voltatok e már hasonló helyzetben, van e ezzel kapcsolatban tapasztalatotok, és ha igen, mi a következtetés belőle. Nyilván ez ember és szituáció függő is, hogy most kinek mi működik, kinek mi a jó. De kíváncsi vagyok a ti véleményetekre, meg a sztorikra is

Edit: sokan írtátok hogy azért akar valaki szünetet hogy össze vissza baszhasson másokkal bűntudat nélkül. Na az én sztorimban, egyáltalán nem ez volt az illető elképzelése, szerintem csak nem akart szakítani, de igazából ő is tudta hogy ez így nem mehet tovább. Mindenesetre én tudtam hogy ez nem fog működni, így szakítás lett a vége. (Egyébként azóta se volt más lánnyal semmilyen módon, úgyhogy tényleg nem erre ment ki a játék)