Ez csak szerintem nem normális egy 6 éves kapcsolatban?

6 éve vagyunk együtt. Én befejeztem a tanulmányaimat és teljes munkába is álltam egy éve. Nagyon nagyon nehezen most jött össze, hogy albiba költözök, eddig rettenetesen toxikus családtaggal éltem, most épp hogy kijövök anyagilag. A párom a szüleivel él, nem melózik, csak keres, a hobbijára szenteli az összes pénzét. Rendkívül csalódott vagyok, mert azthittem mire idejutok, az első albihoz, együtt fogunk élni, de nem. Ő csak annyit mondott, hogy nem tud mit mondani és anyagi stabilitás kell neki a költözéshez, amit meg is értek, de tudom, hogy ha lesz pénze úgyis minden a hobbijára megy, és ő fix szeretne az otthonában maradni, ahol nekem nincs hely “mert túl kicsi a szobája”. Mikor náluk vagyok 4-5 napot, aztán egy hét múlva találkozunk csak újra, mindig takarítok, bevásárolok, főzök, segítek. Érzem, hogy nem fogom tudni elviselni 6 év után azt, hogy csak hétvégén vagyunk együtt 1-2 napot, (mivel eddig is nagyon keveset találkoztunk) utána Ő pedig haverozik, szórakozik, én pedig egyedül leszek. Állítása szerint megkérdezte a szüleit a nagyobbik szoba cseréjéről nekünk, és azt mondták, visszatérnek rá. Párom 1,5 év múlva 30, én pedig 24. Bennem kavarog túl sok minden, vagy ennek nagyon nem így kellene történnie? Próbálok örülni hogy munka, albi, stb. de emiatt annyira csalódott vagyok, mert vele terveztem az életem.