Tóta W. Árpád: Apu, vedd meg nekem a várost!

Loptak eddig is, láttuk a tüneteket lépten-nyomon. Láttuk a stadionokban, az útépítéseknél, a vasúton, láttuk az ellopott pénz tátongó hűlt helyét az iskolákban és a kórházakban. Láttuk a lopást mentegető kitartott médiában. De nem volt következménye. Úgyhogy most eldöntötték, hogy állítanak a lopásnak egy nyolcvanhektáros emlékművet. Vélemény Rákosdubajról.

Hetek óta szomorúan kotorászok a postaládában. Talán ma jön! – mondom reggelenként, de mindig csalódnom kell. A rákosrendezői konzultációt várom. Megkérdeztek már arról, hogy adócsökkentés legyen, vagy költsük migránsra, meg hogy szülhessenek-e a plüssök. Gondoltam, legalább a budapestiek véleményét csak kikérik, mielőtt tokkal-vonóval eladnak egy fél kerületet. Ön szerint épüljön Rákosrendezőn Tündérmeseország Seherezádé legszebb meséjéből, vagy maradjon füstölgő szeméttelep és bűzhödt televény?

De még ennyit sem kérdeznek. A pofázásügyi miniszter a főváros elővásárlási joga hallatán befogja a fülét, és visítani kezd, hogy úgyse hallom, úgyse! És mindig eggyel több de! Aztán jön az ápoló, elnézést kér, és közli a szakvéleményt, hogy Magyarországon az abudabi emír dönt arról, ki mit vehet meg.

Pedig a szuverenitásról volt kérdés nemrég, és úgy hallottam, senki se írta be, hogy ruházzuk át szentkoronástul Muhammad bin Zajedre.

Itt jelzem a szultánnak, hogy lassan autót kell cserélnem. Ha megengedi.

Kezdjük az elején. Rákosrendező harminc éve rohad, mégpedig állami tulajdonban. Az agyhalottak királynője kimehet a romok közé magyarázni, hogy Karácsony Gergely túrta ott szét a ganét, de mi most maradjunk az írástudók szintjén. Ezzel a területtel valamit már bőven ideje kezdeni. Budapestnek biztosan szüksége van új és olcsó lakásokra, elférne ott egy park, és még a gyorsvasút is kéznél lenne. Hogy még mi kell a városnak, azt elvileg az önkormányzat nevű szervezet hivatott eldönteni, ahogy a neve is utal erre. Szóval a tiszta deal úgy kezdődne, hogy az állam a telket a városnak adja el vagy át, Budapest vezetése pályáztatja meg a kivitelezést a maga szempontjai és elvárásai szerint, aztán vállalja érte a politikai felelősséget.

Nem ez történik, hanem a kormány leszállási engedélyt ad egy arab kolonizációs űrhajónak, átláthatatlan körülmények és feltételek közt.

Ők választottak táncpartnert, ragaszkodnak hozzá, és hallani sem akarnak semmilyen konzultációról vagy kompromisszumról. A migránsellenes harc csúcspontjaként Budapest közepén megcsinálnak egy arab kerületet, ahol a sejk szava a törvény. Szép munka!

És egészen gyanús, hogy mennyire akarják ezt a bizniszt. Gyakorlatilag a képregények álarcos tolvajának öltöztek be, zsákkal a hátukon.

Itt bizony lopni indulnak a fiúk. Már a hátuszonyukról felismerjük őket: Habony, Garancsi, jön az egész falka. Azt is meg merem tippelni, melyik bányából hoznák a követ. Ez megmagyarázza az erősen nyomott árat is; ismerjük ezt a vidám kilencvenes évekből. Minimálbér papíron, a többi zsebbe. Ja, ha innen fúj a szél, akkor mindjárt tiszta minden. Ezért kellett eleve egy diktatúrát bevonni. Ezért kell nekik szabad kezet adni, és ezért nem szempont, hogy mi lenne jó Budapestnek. Meg a szuverén magyaroknak.

Elindultak ők lopni már tizennégy éve. A bűnszervezet mostanra akkorára nőtt, hogy érdekei simán felülírják a közjót. Ezért nem épülhet például Diákváros, ezért nincs bérlakásprogram. Egyszerű megérteni. Ezek nem innovátorok, nem kreatív vállalkozók, hanem egysejtű ragadozók. A tökhülye táskahordó, amikor végre ellop ötvenmilliót, vesz belőle egy lakást és kiadja. A pártban körberöhögött suta hülyegyereknek is saját Airbnb-szállója van. Eddig terjed a horizontjuk.

Nekik nem érdekük a lakhatási válság enyhítése. A súlyosbítása az érdekük.

A megfelelő ügyfél tehát luxusapartmanokat épít, lehetőleg gazdag araboknak, és nem lakótelepet.

A felháborodás most jórészt akörül pezseg, hogy az arabok ocsmány épületeket fognak felhúzni. Belgrádban már bizonyították, hogy értenek a hányadékjellegű tornyokhoz. Ott ráadásul a panelek közé még odakentek egy gigantikus uborkát, és úgy nevezték el, hogy KULA. Pont úgy is néz ki. A városképvédelmi kifogások fókusza az, hogy ezek belógnak majd a Hősök tere látképébe, és akkor vége a világnak. Van is egy kreatív verseny a nyilvánosságban, hogy ki tud több és otrombább toronyházat rajzolni a királyszobrok mögé. Ám ezzel az érveléssel az a baj, hogy esztétikai bűnökre nem fogékony még a művelt közönség sem, a városok pedig eleve úgy alakultak ki, hogy egymást előbb-utóbb kitakarták az új épületek. Nyilván volt finnyogás, amikor valaki először épített emeletet, le is árnyékolta a gombaházak történelmi sziluettjét meg a totemoszlopot, de aztán valahogy mégis elterjedt.

Nem szépek a szocialista lakótelepek sem. Volt hozzájuk játszótér meg park, de a házak azért épültek, hogy legyen hol lakni annak is, akinek erre futja. Körülbelül akkor volt ez utoljára szempont. De ez elég ahhoz, hogy megbocsássuk a csúnyaságukat. Rákos-Dubajnál hasonló mentő körülmény nem látszik.

Loptak eddig is, láttuk a tüneteket lépten-nyomon. Láttuk a stadionokban, az útépítéseknél, a vasúton, láttuk az ellopott pénz tátongó hűlt helyét az iskolákban és a kórházakban. Láttuk a lopást mentegető kitartott médiában. De nem volt következménye. Úgyhogy most eldöntötték, hogy állítanak a lopásnak egy nyolcvanhektáros emlékművet.

Sztálin beérte húsz méterrel. De ő sem állt sokáig.