Hogyan fogadjam el, hogy valószínű sosem fogom úgy kiélni a szexualitást, ahogy szerettem volna?

Kozel a harminchoz, magam mogott tudok tobb komoly kapcsolatot, mindig ezek hive voltam. Az eletemet nem jellemeztek az egy ejszakas kalandok, engem bulibol senki nem vitt haza, igazabol bulikba sem nagyon jartam. Huszas eveim elejen kezdtek el igazan erdekelni a ferfiak, es az elso kapcsolatommal a szexualitas, szexualis vagyak.

De sajnos valamiert mindig olyan ferfiakat, fiukat sodort mellem az elet, akik teljesen mas szexualis igenyekkel rendelkeztek mint en.

Az elso kapcsolatom alkalmaval veszitettem el a szuzessegem is, utana igazan elkezdett erdekelni a szex, szexualitas, a testem, es a kozosules megismerese, de a partneremnek nem en voltam az elso, illetve neki nagyon minimalis volt az igenye is, es utolag azt mondom, hogy nala a szex csak arrol szolt, hogy elelvezzen, nem igazan volt elojatek, en nagyon kevesszer mentem el. (Valojaban kozel 26 evesen tapasztaltam meg eloszor, hogy milyen az igazi, igazan jo szex, hisz elotte csak vele voltam) Mar akkor sokkal tobbszor szerettem volna, de tobbszor visszautasitott, most nem, nincs kedve, beletorodtem. Kb ilyen heti egy (nagyon az elejen ketto) jellemezte, a vege fele meg mar kb havi egy, olyan, hogy egy nap tobbszor, talan sosem volt vele.

Tovabbi kapcsolataimban is hasonlo problemak voltak, pedig nem velem van a baj, mert visszajelzesben is megkaptam, illetve lattam, hogy amit csinalok, az jo. Sok esetben ugy mentek el altalam, ahogy peldaul mas lanyok altal nem sikerult. Egyszeruen ennyi az igenyuk.

Akivel mukodhetett volna a dolog, es talan vele volt a legjobb az egyuttlet, abbol pedig csak egy par honapig osszejaros dolog lett, de nyilvan ott sem jartunk ossze heti egy, ket heti egynel tobbszor.

Jelenleg is parkapcsolatban elek, mar tobb mint masfel eve. Mar a kapcsolatom elott is voltak bennem gondolatok, hogy en sosem eltem ki a szexualitasom, vajon kesobb ennek latom e a karat, vagy csak igy elem tovabb az eletem. Szerettem volna azt az igazi “bolond” szexualitast, mikor random megkivanjatok egymast, kocsiban peldaul, vagy tudjatok mirol beszelek. A legtobb embernek vannak ilyen tortenetei. De ha mar ez ki is maradt, akkor legalabb egy kapcsolaton belul intenziv, valtozatosat.

De a jelenlegi parom sem igenyli a szexet igazan. Kapcsolatunk alatt sosem volt igazan aktiv a szexualis eletunk, pedig minden megvan a kapcsolatunkban. Tudom, hogy tetszem neki, a tenyeren hordoz, nagyon szeret, es en is ot, semmi negativat nem tudnek a kapcsolatunkbol kiemelni, ezt az egy aprosagot leszamitva. Nyilvan kozel a harminchoz nem a szexualitas lesz a mervado, eszembe nincs elhagyni ot, mikor benne tenyleg idealis ferjet talalhatnek, csak sokszor elgondolkodtat ez az egesz.

Hogy valojaban az en igenyeim sosem lettek igazan kielegitve. Talan benne van az is, hogy a leghosszabb kapcsolatom alatt a partnerem gyorstuzelo volt, en ott minosegben sem kaptam meg azt, amire azt mondjuk, hogy normalis lenne..

Aki hasonlo cipoben jart, vagy jar, barmi velemenyt, tanacsot elfogadok. Hogy tudnam ezt kiuzni a fejembol, hogy talan baj hogy en tul keson eltem, illetve hogy valamiert pont ilyen partnereket kuldtek mellem a fentiek?

Koszonom mindenkinek aki elolvasta!