Optimalizált lakhatási stratégia családdal, csinálja más is?
Minap gondolkodtam azon, hogy itt a csapból is folyó lakhatási válság idején miként is lehetne optimalizálni az élet ezen részét.
Gondolom nem vagyok egyedül olyan családban és rokonságban, ahol család szinten szörnyen pazarló lakhatással találkozom. Értem ezalatt azt, hogy több idősebb-középkorú családtagunk, rokonunk feleslegesen laknak hatalmas házakban amelyeket anno azért vettek 20 éve 20 éves lakáshitelre, mert nő a család.
A hitelek lejáratával azonban a szobák kiürülnek, a gyerekek különköltöznek, viszont a nagy ház és a benne lévő -arányaiban magas- vagyon miatt a család nem tudja anyagilag támogatni a gyermeket, így marad nekik az albérlet vagy a mamahotel.
Az én esetemben ez az albérletben merül ki, mivel én Budapesten dolgozok, a családi házunk viszont Nyíregyházán van. De rengeteg ilyen példát látok.
A problémára megoldás lehet alapvetően kisebb lakás vásárlása, amiben a gyerekek kisebb korukban elférnek, viszont az életük kezdetével a két szülőnek nem keletkezik 2-3 üres szoba.
A gyerekek iskolás időszakában (6-20 éves korban) megoldást jelenthetne egy olyan időszak, amikor a család a saját kisebb ingatlanját bérbe adja, és erre az időszakra pedig bérel magának egy 1-2-3 szobával nagyobb ingatlant, amekkorára éppen szüksége van.
A kisebb hitel és lakás miatt felszabaduló összeget befektetve pedig érdemben lehet támogatni a gyermekeket a kirepülés időszakában. Én speciel ennek örülnék, mert sajnos nem tudok mit kezdeni a nyíregyházi szobámmal, azt nem lehet értékesíteni egy lakás önerejének céljából.
Nagyon elrugaszkodott gondolat tudom, de esetleg van valakinek gyakorlati tapasztalata ezzel kapcsolatban?